Szodómia

Ma éjjel újból bûzlik az ég
Romlott arámmal keresztünk elég
Parázna vérünk fejvesztve hajt
Pokolra juttatva imádságunkért
Nedved a számban, ajkad remeg
Elérem innen kevés lényeged
Véredbe vérem, vidd magaddal
Emeld az égig kitárt karoddal

Refr:
Ízed a mézé
Karmaid bennem tûnnek el
Fényed a síré
Csillagod nekem tündököl
Vágyad a húsé
Szívemig sosem juthat el