A Lámpagyújtogató Dala

Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát.

Az ágyból
Idegen szerelmek illata száll az ágyból,
Az ágyból
Idegen szerelmek illata száll az ágyból.

Budapest fényeit már nem én gyújtom meg
Az egész város régóta beteg
És veled is, édes, valahogy másképp van,
Mint ahogyan normálisan lehet.

Budapest fényeit már nem én gyújtom meg
Az egész város régóta beteg
Az egész országban valami másképp van,
Mint ahogyan normálisan lehet.

Enyém volt régen
Az egész város,
A fénynek tudója voltam,
Halállal határos
Szûk utcák hívtak engem,
Ha hívtak, hát mentem,
Vége már.

Zuhan a város,
Zuhan az élet,
Velük zuhanok,
Magam is félek,
Furcsán-hidegen
Égnek a fények,
Áll a bál.

Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll,
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát.